Péntek esti magányos sétám során, elvetődtem a Gödör felé. Ahogy áthaladtan a félrészeg tömegen, úgy éreztem magam mint egy marslakó aki Sting számát énekelgeti magában. Az emberek a fűben, a padokon, a díszburkolaton hevertek, az áradatot néhol törte meg a sövény, és bikikli halom vagy a sörözdobozokkal teli medence. A jókedvű nevetgélés mellé néhol szolid fű illat szállt a levegőben. Nemhiába ezt a részt sokan kis Amsterdamnak is nevezik. :) Az alter életérzést hátrahagyva és a pálinkafesztivál helyét szigorúan elkerülve a Vörösmarty tér irányában elhagytam az eseményteret. A Gerbaud előtt egy kicsit elidőztem az utcazenész szomorú játékán, ránéztem az irodám sötét ablakára és elment a kedvem a további sétától.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.