Az ember ül és gondolkodik. Mi is a cél ami miatt itt vagyunk? Miért kell nap mint nap megvívni a csatákat, melynek többségét magunk generáljuk? Miért van Nő és Férfi között az állandó harc? Miért kell mindig megmutatni a másiknak, hogy ki a Jani? Elrejtve a valódi érzéseket, csak vívunk és vívunk, szomorúságot okozunk a másiknak és saját magunknak. Medig csak az lenne a lényeg a végelszámolásnál, hogy mennyit élt az ember örömben és boldogságban, mert ha ez csak egy nappal is több mint a bánat és szomorúság napjai, akkor mondhatjuk hátradölve, megérte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.